É. Kiss Katalin: Anyanyelvünk állapotáról

Anyanyelvünk állapotáról

Budapest, 2004

A könyv amellett érvel, hogy a magyar nyelv jelenével és jövőjével kapcsolatban vannak aggodalomra okot adó és azonnali cselekvést kívánó tények, ezek azonban nem azonosak azokkal a jelenségekkel, melyeket a közvélemény nyelvromlásként kárhoztat. Áttekintvén a nyelvromlás tüneteinek tetsző jelenségeket, megállapítja, hogy ezek a valamennyi nyelv szükségszerű sajátságát képező állandó lassú változás jelei. A művelt köznyelvi normával ütköző alakok nem ?romlottak? vagy helytelenek, hanem olyan változatok, melyek a nyelvnek csupán valamely regionális vagy társadalmi változatában: valamely nyelvjárásban vagy valamely társadalmi réteg nyelvében nyertek polgárjogot. A könyv tényszerű adatokkal bizonyítja, hogy új szavaink között az idegen eredetű és a belső keletkezésű szavak aránya nem különbözik attól az aránytól, mely a nyelvtörténet korábbi korszakait jellemzi; ennek ellenére javaslatokat tesz arra nézve, hogy hogyan lehetne az idegen szavak minél nagyobb részét belső keletkezésű szóval felváltani. A könyv második része a magyar nyelv jelenével, jövőjével kapcsolatos valódi gondokkal néz szem-be. Statisztikai adatokkal mutatja be a magyar nyelvterület egyre gyorsuló csökkenését, a magyar beszélők számának egyre gyorsuló fogyatkozását, az asszimiláció ijesztő mértékét. Összefoglalja a nyelvcsere és identitás-vesztés okaival, lefolyásával kapcsolatos szociolingvisztikai kutatásokat. Végül arra is kitér, hogy hogyan előzhetők meg az Európai Unió tagjává lett anyaországban azok a folyamatok, melyek a szomszéd országokban a magyar nyelvnek az államnyelvekkel szembeni térvesztéséhez vezettek.