Balázs Géza, Zimányi Árpád (szerk.): Magyar nyelvhasználati szótár

Magyar nyelvhasználati szótár

A Magyar nyelvhasználati szótár egy új szótártípust, a nevében is tükröződő nyelvhasználati szótár típusát valósítja meg. Mintegy 6500 nyelvi, helyesírási jelenség, szó, szólás magyarázata – mutatóval.

A Magyar nyelvhasználati szótár (rövidítése: MNySz.) egy vadonatúj szótártípust jelent Magyarországon. Ötvözi magában a nyelvhelyességi, a helyesírási, az idegen szavak, az értelmező, a magyarító, a kiejtési, a szinonima, a szaknyelvi, a stilisztikai, sőt egy kicsit a frazeológiai szótárak erényeit. Az élő, valódi nyelvhasználat eseteges buktatóit, nehézségeit veszi számba, rendszerezi és magyarázatot, tanácsot nyújt az érdeklődőknek.

Naponta előfordul velünk, hogy megakadunk beszéd vagy írás közben. Ezekre a megakadásokra figyeltek föl a nyelvészek. Az anyanyelvi beszélők is gyakran fordulnak nyelvi kérdéseikkel a rádió és a televízió műsoraihoz, vagy magyar tanszékekhez, sőt egyenesen az Akadémiához. A leggyakrabban előforduló kérdések ugyancsak szerepelnek a szótárban. Végül pedig az anyanyelv, a nyelvtan szabályainak tanítása során is beleütközünk olyan jelenségekbe, amelyek magyarázatot igényelnek. A szótár ezekre is igyekszik választ adni.

A szótár közvetlen előzménye a Grétsy László és Kovalovszky Miklós szerkesztésében 1980-ban és 1985-ben két kötetben megjelent Nyelvművelő kézikönyv, majd pedig ennek rövidebb változata Grétsy László és Kemény Gábor szerkesztésében a Nyelvművelő kéziszótár.

A Magyar nyelvhasználati szótár azonban több vonásban is különbözik a többi szótártól. Csak néhány fontos különbség: a) élő, valódi, pontosan adatolt nyelvi jelenségeket magyaráz, b) különös tekintettel van a rendszerváltás, az informatika korának nyelvi jellemzőire (adatainak egy része a világhálóról, illetve számítógépes adatbázisokból van), c) a nyelvi jelenségeket szövegkörnyezetben mutatja, d) figyelembe veszi a nyelvhasználati szinteket, jellemzőket, e) elméleti alapon magyaráz, értékel.