Új jelszó kérése

Kategóriák

Szűrés

Kiadó
Kód
Formátum, oldalszám

Hírek

2014.02.23
Elhunyt Hajdú Mihály professzor

Súlyos betegségben, 81 éves korában 2014. január 7-én elhunyt Hajdú Mihály nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék professor emeritusa, az MTA doktora. Mesterének Benkő Loránd akadémikust tudhatta. Fő kutatási területe a névtan volt, azon kívül nyelvjáráskutatással, néprajzzal is foglalkozott. A tanítás mellett élénk tudományszervezői, tudománynépszerűsítő tevékenységet fejtett ki, alapító szerkesztője volt többek között a következő sorozatoknak: Magyar Személynévi Adattárak, Magyar Névtani Dolgozatok, Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok, Nyelvtudományi Dolgozatok, Névtani Értesítő. Kisebb magyar tájszótárak sorozatát is szerkesztette. Míg egészséggel bírta, dolgozott.

Akadémiai doktori értekezése A középmagyar kor személynévtörténete (1997). Nevéhez fűződik az egyetemi névtanoktatás első tankönyvének megírása (Általános és magyar névtan. Személynevek. 2003). Közismert, jelentős művei is mutatják sokoldalúságát: Magyar nyelvjárási olvasókönyv (Kázmér Miklóssal, 1974), Magyar becézőnevek (1974), A Csepel-sziget helynevei (1982), Családnevek enciklopédiája (2010). Munkatársaival 11 kötetben kiadta Szabó T. Attila erdélyi helynévtörténeti gyűjtését (2001–2010).

Névtani munkásságáért 2006-ban Akadémiai Díjban részesült. A Magyar Néprajzi Társaságnak tiszteletbeli tagja volt; szülővárosa, Orosháza díszpolgárává fogadta. A Magyar Nyelvtudományi Társaságnak választmányi tagja volt; e társaság Csűry Bálint-emlékéremmel (1976), Pais Dezső-emlékéremmel és -díjjal (2002) is kitüntette.

Az egyik szellemi gyermeke a magyar névkutatás periodikája, a Névtani Értesítő. Ebben látott napvilágot megindítóan őszinte írása a még régebben útjára bocsátott sorozatairól (A magyar névtudomány budapesti sorozatairól: Magyar Személynévi Adattárak, Magyar Névtani Dolgozatok. Névtani Értesítő 28. 2006: 217–230.) Ebben érzékletesen leírja, hogy az akkori idők politikai-gazdasági közegében az egyetem szerényebb technikai lehetőségeivel és kicsinyes bürokráciával kellett szembenéznie, emberi gyengeség okozta galibát kellett emberséggel orvosolnia, a tiltás-tűrés határmezsgyéjén kellett olykor táncolnia. Hasonlóan személyes, már-már intim a Visszaemlékezés a Névtani Értesítő indulására című cikke (Névtani Értesítő 30. 2008: 157–65.) Oly szeretettel beszél a folyóirat megindításáról és a többiek, főleg a fiatalok bevonásáról, majd a szerkesztő szerepének mint stafétabotnak az átadásáról, ahogy csak a tudományterületéért rajongó és a következő nemzedékek sorsát szívén viselő tudós és tanár tud.