Új jelszó kérése

Kategóriák

Szűrés

Kiadó
Kód
Formátum, oldalszám

Hírek

2014.03.02
Elhunyt Sebestyén Árpád professzor

2014. február 12-én elhunyt Sebestyén Árpád, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének nyugalmazott professzora. Fél évszázados tanári és kutatói pálya kötötte az egyetemhez, ahol diákoskodott és ahonnan nyugdíjba vonult.

Sebestyén Árpád 1929. december 8-án született a Szatmár megyei Gacsályban. A falusi tehetségmentő mozgalom révén került a máramarosszigeti gimnáziumba, s onnan a Debreceni Református Kollégiumba. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1954-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. Az egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén kezdett oktatóként, a következő évben azonban felvették aspiránsnak. Kandidátusi értekezését (könyvvé formálva: A magyar nyelv névutórendszere) 1961-ben védte meg. Az egyetemen a Fonetikai Laboratórium megszervezését bízták rá, ebből nőtt ki keze alatt az Általános Nyelvészeti és Fonetikai Tanszék, amelyet 1972-ig irányított. Ekkor áthelyezték a Magyar Nyelvtudományi Tanszékre, ezt 1992-ig vezette.

1975-ben professzorrá nevezték ki. 1966 és 1969 között dékánhelyettesi, ill. egy évig dékáni tisztséget viselt. 1975-től 1980-ig az egyetem oktatási és tanárképzési rektorhelyettese volt.

Sebestyén Árpádra még egyetemi hallgatóként egy életutat meghatározó hatást gyakorolt Bárczi Géza professzor. Nyelvszemléletében, kutatási módszereiben és fő témáiban is tetten érhető ez a kezdeti hatás, mely a debreceni nyelvészeti kutatások hagyományaiból sarjadt. Így lett nagy szellemi elődje Csűry Bálint, aki többek közt a szatmári népnyelv kutatásával és feldolgozásával foglalkozott. Ezért aztán érthető, hogy Sebestyén Árpád szintén nyelvjárási és névtani írásokkal indult el tudományos pályáján. Később sem lett hűtlen e területekhez, de kutatásainak középpontjában a kandidátusi dolgozatának témája, a magyar névutók igen változatos problematikája állt. Mindig az empirikus alapú vizsgálatokat tekintette elsődlegesnek, a nyelvi adatok feltétlen tiszteletét hirdette. A nyelvhasználat sokszínűsége mögötti rendszerkapcsolatok sűrű hálója érdekelte, amelynek föltérképezéséhez mindenképp szükség van biztos nyelvtörténeti ismeretekre. Fél tucatnyi könyve, több száz tudományos és ismeretterjesztő írása tartalmazza tudósi munkásságának eredményeit. Évtizedekig jegyezte (társ)szerkesztőként tanszékének folyóiratát, a magyar dialektológia egyik legjelesebb periodikáját, a Magyar Nyelvjárásokat.

Tanárként legszívesebben a hangtant és a mondattant adta elő, de nagyon kedvelte a nyelvjárástant és a névtant is. Előadásait világos okfejtés, határozott gondolatmenet jellemezte. Tanítói hivatása az egyetemi katedrán kívül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezetében is megmutatkozott. Lelkesen végezte a nyelvi ismeretterjesztést ott is, meg a Hajdú-bihari Napló Értsünk szót! című rovatában is. A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nyelvtudományi Társaság különféle bizottságainak évtizedeken át volt tagja, vezetője. Munkásságát több állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el.

Rengeteg diákja, tanítványa, kollégája, tisztelője őrzi meg jó szívvel emlékezetében.